Festõ. (Békéscsaba, 1880. febr. 2. – Budapest, 1955. jan. 23.) Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, Budapesten, majd Koszta Józsefnél és Nagybányán tanult. Párizsban egy ideig a Julian Akadémiára járt, ahol J. P. Laurens volt mestere, majd 1906-ban H. Matisse tanítványa lett. A Salon d’Automne 1907-es tárlatán hét képével szerepelt a Fauve-ok termében. Ettõl kezdve rendszeresen részt vett kiállításokon. 1909-ben a párizsi Galerie Veilben Metzingerrel és A. Derainnel rendezett kollektív kiállítást. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban járt. 1914-ben jött vissza Budapestre. Számos kiállítása volt Európa különbözõ nagyvárosaiban (1920: Prága; 1921: Drezda; 1922, 1924, 1926: Hamburg; 1927: Zürich stb.); több díjat nyert. Budapesten 1919-ben, 1925-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban Gráber Margittal és Szobotka Tiborral volt közös kiállítása. Korai munkái, pl. Cigányok a csûrben (1904) a nagybányai isk. stílusában készültek, majd Greco, a Fauve-ok és fõleg, a kubizmus hatott rá. Egyes rajzaiban analitikus formabontó kísérletek mutatkoznak (Lõcsei templom belseje). Tájképein Cézanne, csendéletein néha Braque hatása érzõdik. Késõbb visszatért a posztimpresszionizmushoz. A 30-as években festett aktos kompozíciói Gauguin hatását mutatják. Litográfiái külön albumban jelentek meg.
/Magyar Életrajzi Lexikon/Kép: ???