Hírlevél

Név

E-mail


Iratkozzon fel havi hírlevelünkre, melyből zsidó kulturális hírekről, eseményekről és a Virtuális Zsidó Múzeum újdonságairól értesülhet.





További projektjeink










LexiKohn


Bálint Endre (1914 - 1986)

Festő, grafikus. (Budapest, 1914. okt. 27. – Budapest, 1986. máj. 3.) Bálint Aladár (1881–1921) fia, Osvát Ernő unokaöccse. 1930–1934 között az Iparművészeti Főiskola reklámgrafikai tanszékén Helbing Ferenc hallgatója volt, bár érdeklődése már ekkor a XX. századi modernek (Picasso, Braque) felé irányult. 1934-ben Párizsba ment, Robert Capa fotográfus segédje lett, s itt ismerkedett meg Vajda Lajos fotómontázsaival. Három hónapi kinn tartózkodás után Vaszary János és Aba Novák Vilmos szabadiskolájában festészeti tanulmányokat folytatott, s baráti kapcsolatba került Vajdával. Ebből az időből való festményei Czóbel Béla hatását tükrözik (Petróleumlámpás csendélet, 1939; Szobám Bindorferéknél, 1937). Bár több csoportos kiállításon is részt vett (KÚT, Szinyei Társaság, Szocialista Művészcsoport), alkalmilag a szentendrei festők köréhez csatlakozott. 1938-ban a Népszavánál volt képzőművészeti kritikus. Első gyűjteményes kiállítását 1938-ban rendezték meg a Tamás Galériában. Az 1939–1941 között készült munkái, elsősorban Gyertyafénynél c. linósorozata jellegzetes stílusának előfutárai. Motívumai ekkortól leegyszerűsödtek. Az alakok, tárgyak körvonalakat hangsúlyozó, applikációt idéző, töredékes, fragmentumszerű felvonultatása, a sejtelmes víziók a szorongás hordozói. Humorral átszőtt fotómontázsai, a lapok képzettársításai a művész groteszken tragikus önvallomásai. 1938 és 1964 között 18 alkalommal rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből, többek között Haarlemben (1957), Brüsszelben (1958, 1960), Párizsban (1959). 1959-ben a párizsi Édition Lebergerie ~ Babits-illusztrációit A Jeruzsálemi Biblia c. albumban tette közzé. A háború után a nyugati és keleti hagyományokat megújító Európai Iskola tekintélyes képviselője volt. Az 1960-as, 1970-es években ún. obzséket készített: a hétköznap eldobott tárgyait, a múlt avítt formáit (patkót, csontdarabkát, láncot) a szürrealizmus, a dadaizmus s az esztétikum jegyében abszurd, egyben lírai tartalommal ruházta fel. Az 1970-es években, termékeny korszakában újabb kiállításokkal jelentkezett: Győr (1971); Budapesti Műcsarnok (1972); Miskolc (1972); Szeged (1976); Bp.-i Iparművészeti Múzeum (1976); Magyar Nemzeti Galéria (1978); Helikon Galéria (1979); Szentendre, Ferenczy Múzeum (1981); Budapesti Műcsarnok (1984). Művészi oeuvre-jét a szentendrei iskola szürrealisztikus hagyománya, az emlék- és álomképek, víziók variációi, ismétlődése, harmonikus szintézise, s egyben tartózkodó, finom líraisága határozza meg. Kossuth-díjas (1985), érdemes művész (1973), kiváló művész (1983).
/Magyar Életrajzi Lexikon/Kép: /Kieselbach Galéria és Aukciósház – Művészek ABC/


Forrás: http://omike.hu/omike/muveszek/balint-endre/12


Vissza

TÁMOGATÓK:


© 2010-2021. JMPoint Alapítvány