Festõ. (Nagyvárad, 1885. febr. 28. – Dachau, 1945. ápr. 20.) 1904-1905-ben a budapesti Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar festõmûvész volt a mestere, majd a párizsi Julian Akadémiára került. Az itt készült alkotásokból 1907-ben tárlatot rendezett a nagyváradi megyeházán. Közeli kapcsolatba került a Holnap-körrel, különösen Ady Endrével és Dutka Ákossal. 1908-ban több képpel szerepelt a Nemzeti Szalonban, 1940-ben a mûvészházban, majd több kiállítást rendezett Svéd-, Német és Franciaországban. A '20-as évek elején a nagybányai festõkolónián és a felsõbányai mûvésztelepen dolgozott, ahol számos plein air mûvet festett. 1925-ben Párizsban, 1926-ban Olaszországban tevékenykedett, szorgalmasan festette figurális munkáit. Ezt követõen Nagyváradon mûködött, és naturalista jellegû életképeket, tájképeket, portrékat és enteriõröket alkotott. Nagyvárad festõje volt, évtizedeken át gazdagon áradó mûvészete a város és vidékének sajátos szellemiségébõl, etnikumából többet szívott magába. A váradi romantikus utcák, terek, az Élesd, Belényes és Félixfürdõ környéki hegyek és dombok, települések, szokásaikkal, hagyományaikkal, a szántóföldeket mûvelõ parasztság, Bihar sajátos és változatos népéletét jelenítette meg Nagyváradon készült mûvein. Együtt eszmélt a Holnap költõivel, a szecessziós építészet váradi kivirágzásaival, és Adyval Párizsban. 1907-ben készült Ady-portréja egyike a legelsõ leghívebb Ady-képmásoknak. Több alkotása van a nagyváradi múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, valamint erdélyi és külföldi magángyûjteményekben.1945-ben Dachauban halt meg.
/Magyar festõk és grafikusok életrajzi lexikona, S Nagy Katalin. Emlékkavicsok, Kieselbach Galéria és Aukciósház – Mûvészek ABC, PIM Adattár/