Szobrász. (Vecsés, 1904. dec. 21. – Dachau, 1945. febr. 11.) Jómódú budapesti zsidó polgárcsalád gyermeke. 1924-től 1929-ig Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke volt, majd Párizsban tanult, ahol Önportré c. művével jelentős sikert aratott. 1929-ben a munkásmozgalom felé fordult, 1932-től részt vett az illegális kommunista mozgalomban. Kapcsolatba került József Attilával is. Korai korszakának legjelentősebb alkotása, az Ülő munkás életnagyságú figurája 1930-ban szerepelt az Új Progresszív Művészek kiállításán a Tamás Galériában. 1934-ben alapító tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. 1936-ban részt vett az Új Realisták kiállításán, 1938-ban Helsinkiben mutatta be műveit. 1941-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek kiállításán. 1942-ben illegális kommunista tevékenysége miatt feleségével együtt letartóztatták, 1944 novemberében deportálták Budapestről Dachauba, ahol 1945. február 11-én, végelgyengülésben halt meg.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Kik voltak Ők? S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok, Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években, Memento Magyarország 1944, PIM Adattár, Magyar Szobrászok Adattára/Kép: HDKE